Ha nyár, akkor Balaton. 91 és 92 után harmadik alkalommal is nekivágtunk a magyar tengernek. Badacsony már szóba sem jöhetett, hiszen ott már túl nagy lett volna a konkurenciával a harc.
Adott volt viszont Tamás családjának nyaralója Ábrahámhegyen, ahol már az előző években is megszállt a társaság. Így csak egy irány maradt a 71-es úton vissza pest felé. Az első nagyobb város Révfülöp. A parthoz közeledve már észre lehetett venni ott valami készül. Egy kis kérdezősködés után kiderült, egy nagy szabadtéri diszkó épül. Előkerült a tulajdonos is. Téglási Úr elmondta, többen pályáznak már a helyre, de még semmi nem dőlt el. Egyből eldőlt bennünk ez a mi helyünk, ha valami, akkor ez az előrelépési lehetőség és talán referencia egy pesti komolyabb munkához, hiszen a pesti vállalkozók részére is ismerősen cseng a révfülöpi Ibolya diszkó neve, főleg ha egy frissen felújított színvonalas klubról van szó.
Tárgyalások kezdődtek. A feltételek igen kemények voltak. Csak az kaphatja meg a munkát, akinek van nagyteljesítményű videó vetítője. Ez akkoriban 500-600 ezer forint. Persze, ha az kell, kell vászon, két hifi videó, na meg videó keverő is. Ez így együtt akár egy millió.
Nem szerettük volna ezt az alkalmat elszalasztani, így belementünk a feltételekbe és még, ha hitelből is de ismét a fejlődés felé vezettük a társaságot.
A klub megépült. A táncteret rózsakert övezte, a diszkós pult az épület emeleti erkélyén kapott helyet. A közönség imádta a már váltó műszakban dolgozó három dj (Joe, András és Zsolt) által szolgáltatott zenét. Talán azt mondhatjuk ez volt a választóvíz, a profi és az amatőr világ között. A hat méteres méretben vetített videó klipek, színvonalas fény-és hangtechnika, a jó kiszolgálás és a meleg napokon megfizethetetlen szabadtéri hűvös levegő igen vonzó volt a vendégek számára. Ezt azzal is bizonyították, hogy pénteken és szombaton általában 2000-ren is összegyűltek. Ez nagyon nagy élmény volt nekünk, mert ilyen nagyszámú közönség igényeit kiszolgálni már dicsőség. Érdekes látvány, amikor egy erősebb nyári zivatar alatt az emberek nem menekülnek fedett helyre, hanem találékonyan a székek között elhelyezett napernyőket a tánctérre cipelve és azok alá bújva táncolnak tovább.
Forrás: Zsemberi József (Joe) szakdolgozata
