Tükörgömbök minden mennyiségben…

Talán ma már kevesen tudják, de a kilencvenes években Magyarország tükörgömb-gyártó “nagyhatalomnak” számított, és bár már akkor is lehetett Nyugat-Európai katalógusáruházakból, üzletekből is tükörgömböket rendelni, de ezek drágák is voltak, és a legtöbb nem is érte el azt a minőséget, ami itthon természetesnek számított.

A hazai gyártás felfutása előtt sokan (a legelején még mi is) próbálkoztak házilagosan tükörgömböt eszkábálni, adták a lehetőséget a kallódó, porosodó földgömbök, csak tükörkockákat kellett az üvegessel vágatni. Ez persze nem mindig sikerült jól, még a 2*2-es kockák is sokszor csorbák, töröttek voltak. Aztán a ragasztás sem volt egyszerű, főleg gyakorlat nélkül könnyű volt összekenni a tükröket, csálén ragasztani a sorokat, de ameddig nem volt más (70-es-80-as évek!!!) bármilyen csálé-csorba-összekent tükörgömböt is nagy becsben tartottak!

Ha jól emlékszem a mini, azaz 5 cm-es (kulcstartó gömb) csak a kínai gyártással érkezett meg hozzánk, addig 10 centinél indult a méretválaszték. Aztán 15, 20, 30, 40, 50 cm volt a választék. Rendelésre létezett a 80 és 100 cm-es, azaz méteres gömb is, és készült egyetlen egy 150 cm-es óriás gömb is, amit ki is állítottunk a … BNV-n, hogy utána Olaszországba, az SGM-en keresztül a megrendelőjéhez utazzon.

Mi mindig ragaszkodtunk az 1*1 cm-es tükörkockákhoz (tudom, rossz az elnevezés, ezek tükör-négyzetek, de mindig, mindenki tükörkockáknak hívta őket), sosem árusítottunk 1,5*1,5-ös, vagy 2*2-es tükrökből ragasztott gömböt. A nagyobb méreteknél már nem annyira zavaró a sokkal nagyobb (2,25-szörös, 4-szeres) felület, de mindig azon a véleményen voltunk, hogy az igazáén szép tükörgömb az pici, 1*1-es tükrökből készül!

Voltak fél tükörgömbök, hogy a nagyon alacsony diszkókba, szobákba nagyobb méretet is be lehessen akasztani fejbevetés nélkül, aztán próbálkoztak színes tükörkockákból ragasztott gömbökkel, pl. vízszintes csíkokba rendezve, de ezek igazából sosem váltak sikeressé. Próbálkoztak a gyártók különleges, csillag-szerű, ellipszis, ovális formákkal is, de ezekből a “csodákból” max. 1-2 darab készült el annak idején. De ha esetleg van valakinek még ilyenje, azt szívesen meg is vennénk, kiállítanánk, vagy akár ha fotón fennmaradt az emléke, azt is szívesen vesszük, küldjétek be kommentbe, beemeljük a cikkbe!

Mert, hogy annyira ment itthon a tükörgömb-gyártás, olyan szintű volt a minőség, és annyira jó az ár, hogy a Budapest központú kézép-kelet-európai piac gyártói-, viszonteladói terítése mellett nyugat-európai exporttal is próbálkozhattunk, nem is sikertelenül: jó pár szállítmány ment ki Olaszországba, hogy onnan a világ minden pontjára eljussanak tükörgömbjeink.

Persze ennek a biznisznek is, mint olyan sok mindennek a kínai gyártás és import vetett véget, melyben tény, mi is benne voltunk. Amikor már látszott, hogy a nagy európai elosztóközpontok filléres gyártmányokkal árasztják el a piacot, és a hazai gyártás teljesen versenyképtelenné vált, akkor nem volt más választásunk, mint akkori legnagyobb partnerünktől, a Neo-Neontól mi is elkezdtünk konténerszámra tükörgömböt (is!!!) importálni. És itt pont az IS szócskán van a hangsúly. Bár egy konténer behajóztatásának ára akkoriban még a töredéke volt a mai botrányos szállítmányozási áraknak, ennek ellenére a “levegő-szállítás”, azaz egy tükörgömbökkel teli konténer szállításának ára még mindig jelentősen, akár 20-50%-kal is emelte a bemer-költségeket. Nekünk viszont az volt az óriási szerencsénk, hogy a hazai piacra rengetegféle fényeffektet importáltunk a Neo-Neontól (lásd a Neo-neonnak szentelt külön cikket), viszont ezek sosem töltötték meg a teljes konténert. A fennmaradó helyet így tele tehettük fillérekbe kerülő, ily módon szinte ingyen utazó tükörgömbökkel.

Ez jó stratégiának bizonyult, és a hazai gyártásból érkező gömbök évei után ezzel a módszerrel további jó pár évre meg tudtuk tartani piacvezető szerepűnket ezen a piacon.