Köszöntünk a 80-as, 90-es években, a diszkó-korszak fénykorában!
Igen, jó pár évtized eltelt azóta, hogy divatba jöttek a szombat éjszakai bulik, és a diszkók (a cégtábla szerint biztosan „disco”-k) meghódították a világot. Ma már elképzelni is nehéz, hogy itthon is szinte minden falu kocsmájában volt szombat esti diszkó, a Balaton mellett nem volt olyan vasútállomás, ahonnan ne látszott volna egy villogó „disco” felirat. Persze akkoriban, a rendszerváltás előtt, de még utána sem volt pénz nyugati cuccokra, lámpákra, hangfalakra, így virágzott a barkácsolás, és útjára indult a hazai gyártás. Más kérdés, hogy Nyugat-Európában is csak a próbálkozás ideje volt ez, ha nagyobban is, profibb körülmények között is, de ott is a kísérletezéssel, útkereséssel teltek ezek az évek.
Az itthoni gyártók közül sokan komoly sikereket értek el, egész Kelet-Európában híre ment a magyar hang- és fénytechnikai termékeknek. Aztán jöttek a kétezres évek, a megerősödött nyugat-Európai kereskedők és a kínai termék-özön, és ebben a versenyben a hazai kisipar szinte összes szereplője alulmaradt. Ráadásul maga a diszkó is megváltozott, maga az igény tűnt el szinte teljesen, és ez végleg betett az itthoni gyártóknak.
Így most, évtizedekkel később nem maradt más, mint az emlékek, nosztalgikus eszközök, tárgyak, melyek egy szép, letűnt korszakot képviselnek.
